Hogyan válassz fordítást egy klasszikus műhöz?

A megfelelő fordítást mindig az adott olvasás céljához válaszd, ne minden időkre szóló győztest keress. Először azonosítsd a fordítót, a fordítás első megjelenésének évét, a kiadás és az esetleges átdolgozás dátumát, továbbá ellenőrizd, hogy teljes szöveget, rövidítést vagy adaptációt tartasz-e a kezedben. Ezután fogalmazd meg, most mi számít: lendületes történetmondás, a forrásszöveg sajátosságainak érzékelése, költői vagy színpadi forma, tanulást segítő jegyzetapparátus, esetleg összevetés az eredetivel. Végül ugyanazt a háromféle részletet olvasd el két-három jelöltben, és ne csak az előnyt, hanem az árát is jegyezd fel.

Mit kell tisztázni a fordítások összevetése előtt?

Először az olvasási célt és az egyes kiadásokban ténylegesen szereplő fordítást kell azonosítani. Egy könnyen követhető első olvasás, egy egyetemi szeminárium, egy színpadi felolvasás és az eredetivel végzett összevetés nem ugyanazokat az erényeket kívánja. A borítón feltűnő év gyakran a jelenlegi kiadásé, ezért külön kell megkeresni a fordítás első megjelenésének dátumát. Jegyezd fel a fordító nevét, az átdolgozás állapotát, a teljességet, a kötet formáját, az ISBN-t és a kiadó által közölt kiadási adatokat.

• Címoldal és impresszum: ki a fordító, és szerepel-e más átdolgozó vagy szerkesztő?
• Kiadói rekord: mikor jelent meg először ez a fordítás, és mikori a kézben tartott kiadás?
• Terjedelem: teljes szöveg, válogatás, rövidítés, részleges fordítás vagy adaptáció?
• Forma: próza, vers, verses dráma, kétnyelvű vagy jegyzetelt kiadás?
• Cél: folyamatos olvasás, tanulás, előadás vagy forrásnyelvi összevetés?

A The Same Passage közzétett módszertana kiadói és könyvtári adatokat kapcsol össze a fizikai kiadások impresszumadataival, és jelzi az azonosítás bizonyosságát. Ez hasznos mintát ad: a fülszöveg ígérete helyett több bibliográfiai nyomot vess össze. A rövidítés, az adaptáció, a részleges fordítás és a teljes, névvel jelölt fordítás nem felcserélhető kiadási forma. Ettől egy adaptáció még lehet tudatosan jó választás, de ne hasonlítsd úgy a teljes szöveghez, mintha azonos mennyiségű és rendeltetésű anyagot kínálna.

A frissebb megjelenési dátum jobb fordítást jelent?

Nem: a megjelenés éve önmagában nem minőségi pontszám, hanem olyan adat, amely további kérdéseket indít el. Az újrafordítás indoka lehet a nyelv megújítása, a fordítói normák változása, egy másik értelmezés, korábbi problémák javítása vagy egy újabb, esetenként teljesebb forrásszöveg használata. Ezek valós lehetőségek, de egyik sem bizonyítja automatikusan, hogy az adott új változat pontosabb, teljesebb, olvasmányosabb vagy éppen alkalmasabb a te célodra.

Válaszd külön a fordítás első kiadását az utánnyomás, a javított kiadás és az új borítóval forgalomba hozott régi szöveg dátumától. Ezután olvasd el, mit mond a fordító vagy a kiadó a használt forrásszövegről, a célközönségről, a hangról és a módszerről. Brian Nelson Proust-fordításáról szóló esszéje elutasítja a végleges fordítás gondolatát, és egymással versengő hang-, idiomatikusság- és idegenszerűségbeli megoldásokról beszél. A dátum tehát tájékozódási pont; a választ a szövegben megvalósított döntések adják.

Mit jelent valójában a hűség és az olvashatóság?

A hűség és az olvashatóság nem egy-egy mérhető tulajdonság, hanem több, a lapon megfigyelhető döntés gyűjtőneve. Lawrence Venuti szerint minden irodalmi fordítás részleges értelmezés, a fordító pedig íróként is alakítja az olvasható szöveget. A szavak jelentéstartománya és a nyelvek eltérő mondatszervezése miatt a hűség nem egyszerűsíthető a szavak sorrendjének lemásolására. A hasznos kérdés ezért nem az, hogy „szó szerinti-e”, hanem az, hogy az adott változat mit tesz a mű különböző rétegeivel.

• Megőrzi, leszűkíti vagy megmagyarázza a kétértelmű jelentéseket?
• Hogyan szólal meg az elbeszélő és mennyire különülnek el a szereplők hangjai?
• Visszatérnek-e felismerhetően a kulcsszavak, képek és ismétlődő formulák?
• Milyen a mondatok hossza, mozgása, regisztere és kulturális távolsága?
• A könnyebb folyásért mely idegenszerű vagy formai vonások kerülnek háttérbe?

A természetes célnyelvi hang és a forrás idegenszerűségének láthatóvá tétele különböző prioritások, amelyek a mű más-más vonásait őrizhetik meg vagy halványíthatják el. A kettő nem merev ellentét: egy fordítás lehet gördülékeny az elbeszélő részekben, majd szándékosan szokatlan a rítusoknál, szóképeknél vagy ismétléseknél. Ha nem ismered a forrásnyelvet, a simaságból ne következtess pontatlanságra, a nehézkességből pedig nagyobb hűségre. Ehelyett figyeld meg a következetességet, és vesd össze a tapasztalatodat a fordító vállalt módszerével.

Verses vagy prózai fordítást érdemes választani?

Sem a verses, sem a prózai forma nem jobb minden műhöz és minden olvasási célhoz. Nézd meg, hogy a fordítás prózát, kötött verset, verses drámát, az eredetivel egyező sorszámot vagy szabadabb sortagolást használ-e, majd olvasd fel hangosan ugyanazt a részletet. A vers előtérbe hozhatja a ritmust, a sorvégeket, az ismétlést és az előadhatóságot; a próza támogathatja a folyamatos történetmondást vagy az érvelés menetét. Ezek lehetőségek, nem automatikus eredmények.

A nyelvek eltérően szervezik a ritmust, ezért a forrás metrumának utánzása a célnyelven nem feltétlenül hozza létre ugyanazt a hatást. Ugyanazon eposzi nyitány összevetése láthatóvá teheti a sortörés, a mondatszerkezet, a ritmus és a magyarázó jegyzetek közötti különbségeket. A Penguin Odüsszeia-kalauza a prózát, a verset, a verses drámát és az adaptációt eltérő olvasási célokhoz kapcsolódó formákként különbözteti meg. Kiadói rangsora helyett azonban magát a formai különbséget használd döntési adatként.

Mennyi magyarázó anyagra van szükség egy kiadásban?

A kísérőanyag megfelelő mennyisége az olvasás céljától függ. Az Oxford World's Classics sorozat leírása bevezetőt, magyarázó jegyzetet, kronológiát, bibliográfiát, térképet, szójegyzéket, mutatót, illusztrációt és függeléket is felsorol a lehetséges kísérőanyagok között. Ez a választék nem azt jelenti, hogy a legtöbb apparátust tartalmazó kötet mindenkinek a legjobb. Első, megszakítás nélküli olvasáshoz elég lehet a rövid név- és fogalommagyarázat; tanuláshoz a szövegváltozatok és történeti háttér részletesebb feltárása válhat fontossá.

• Hol vannak a jegyzetek: a lap alján, a fejezet végén vagy külön függelékben?
• Nyelvet, történelmet, formát, szövegváltozatot vagy értelmezést magyaráznak?
• Milyen sűrűn szakítják meg a főszöveget, és valóban a felmerülő kérdésekre válaszolnak-e?
• A fordító módszeréről szóló előszót vagy külön kritikai tanulmányt olvasol?
• A bevezető tartalmazhat-e cselekményleírást vagy előrehozott értelmezést?

Venuti azért ajánlja a fordítói bevezető elolvasását, mert abból megismerhető a változatot megkülönböztető értelmezés és stiláris döntéssor. A fordítói előszó azonban szándéknyilatkozat, nem garancia: a részletekben is ellenőrizd, mennyire érzékelhető a vállalt módszer. A jegyzet kulturális vagy nyelvi információt adhat hozzá ahhoz, amit egyetlen lefordított sor nem képes önmagában közölni. Ha kerülöd a cselekmény előzetes ismeretét, először a tartalomjegyzéket és a kiadói leírást nézd meg, a bizonytalan terjedelmű bevezetőt pedig hagyd későbbre.

Hogyan hasonlíthatók össze a fordítások az összes változat elolvasása nélkül?

Válassz ki két-három jelöltet, majd olvasd el bennük ugyanazt a háromféle részletet. A nyitányból, egy szereplőközpontú jelenetből és a mű legnehezebb sajátosságát próbára tevő részletből álló hármas gyakorlati szerkesztői eljárás, nem egyetemesen hitelesített teszt. A The Same Passage egy nyitányt, egy nagyobb jelenetet és egy ismert értelmezési csomópontot rögzít azonos szerkezeti helyen, hogy az összevetett kiadásokban ugyanazok a részletek szerepeljenek. A saját harmadik mintádat mindig a mű jellegéhez igazítsd.

1. A nyitányban figyeld az elbeszélő hangot, a mondatok mozgását, a sortagolást és azt, mennyi tájékozódást kapsz azonnal.
2. A párbeszédben vagy érzelmileg terhelt jelenetben vizsgáld a szereplői hangot, a társadalmi regisztert, a hangnemet és az erkölcsi címkéket.
3. A nehéz részlet lehet érvelés, kétértelműség, komikum, kórus, szójáték, ismétlődő formula, terminológia vagy kötött költői forma.
4. Minden mintánál jegyezd fel a hangot, a világosságot, a ritmust vagy formát, a kulcsszavak következetességét és a jegyzetek hasznát.
5. Minden jelöltnél írj le legalább egy nyereséget és egy veszteséget, ne csak összbenyomást vagy pontszámot.

Egy azonos részlet összevetése megmutathat jelentésbeli, mondatszerkezeti, metrikai és jegyzetelési különbségeket, de bizonyos pontossági kérdések közvetlen megítéléséhez forrásnyelvi tudás kell. Aki nem olvassa a forrásnyelvet, összevetheti a hangot, a világosságot, a ritmust, a formát, a következetességet, a vállalt módszert és a jegyzeteket, de a mintákból önmagukban nem igazolhatja a forráshű pontosságot. A fordító módszertani bevezetője a vállalt prioritásokat mutatja meg, míg a kiválasztott részletek azt jelzik, hogyan jelennek meg ezek a gyakorlatban.

A legjobb fordítás nem örök győztes, hanem az a gondosan azonosított változat, amelynek látható kompromisszumai a mostani olvasásodat szolgálják.

Mi legyen a végső döntési szabály?

Azt az ellenőrzött változatot válaszd, amelynek vállalt célja és a részletekben megmutatkozó kompromisszumai legjobban illenek ehhez az olvasáshoz. Előbb zárd ki a terjedelmében vagy rendeltetésében alkalmatlan jelölteket: ha teljes mű kell, ne maradjon versenyben rövidítés; ha elmerülni szeretnél, ne a legsűrűbb jegyzetelés döntsön. A fennmaradó köteteknél együtt értékeld a részletpróbát, a formai preferenciádat, a kísérőanyag használhatóságát és a fordító módszeréről adott magyarázatot.

A választást cél és kompromisszum nyelvén fogalmazd meg: „ezt választom az első olvasáshoz a tiszta szereplői hang és a visszafogott jegyzetelés miatt, miközben a másik jobban láthatóvá teszi a formai ismétléseket”. Mivel az irodalmi fordítás részleges értelmezés, több felelős változat is szolgálhat eltérő olvasási célokat anélkül, hogy felcserélhetők lennének. Tanórához, publikáláshoz, hivatalos előadáshoz vagy forrásnyelvi állításhoz kérd az oktató, szerkesztő, rendező, könyvtáros vagy megfelelő nyelvi szakértő segítségét. Egy későbbi újraolvasáshoz nyugodtan válassz másik fordítást.